Fegyverszünet karácsonyra (francia-német, 2005)

Sztori: 1914 karácsonyán az ellenséges csapatok egy rövid ideig fegyverszünetet kötöttek. Erről a pár napról szól a film.

Vélemény: Megtörtént esetet dolgoz fel a film, mégis fura volt látni, hogy ilyen oldala is volt -, ha csak egy röpke ideig is - a Nagy Háborúnak. Nem szervezetten történtek ezek a fegyverszünetek és változó ideig tartottak. Háborús film, amely a békéről szól. Ritkán néz az ember ilyen filmeket, pláne karácsonykor.

A Karácsony története (finn, 2007)

Sztori: A cím adja magát: egy Télapó eredettörténet filmvásznon. Persze, hogy Finnországból. Klasszikus családi film.

Érdekesség: A finnek készítettek másfajta megközelítésből is Télapó-mozifilmet Utóbbit határozottan nem a gyerekeknek ajánljuk.

Ironiya sud’by. Prodolzheniye [A sors fintora. Folytatás] (orosz, 2007)

Sztori: Hasonló felállás, mint a majd 40 évvel korábbi TV-filmben, csak itt az akkori főszereplők gyerekeivel történik meg a hasonló helyzet: a főszereplő egy moszkvai fürdőben bevodkázik és Szentpéterváron ébred fel, történetesen abban a lakásban, ahol anno az apja is volt. A lakásnak a tulajdonosa pedig történetesen az annak a nőnek a lánya, akivel a főszereplő apja egy ideig együtt volt. Az Éjszakai műszakból megismert Konstantin Khabensky játssza a férfi főszereplőt, de visszatérnek az eredeti tévéfilm szereplői is.

Érdekesség: Majdnem 9 millió nézővel az elmúlt tíz év legnézettebb orosz mozifilmje.

Ho-ho-ho (román, 2009)

Sztori: Szerény körülmények között él a 8 éves Horatio és az édesanyja. Amikor elmennek a plázába, a kisfiú nem is sejti, hogy milyen kalandok várnak majd rá. A plázában a kissrác elkeveredik és találkozik egy taplónak tűnő télapóval, akiről kiderül, hogy egy nagyobb társasághoz tartozik, akik télapóruhában akarják elrabolni az ott lévő ékszerüzlet egyik értékes drágakövét.

Vélemény: Messzíről klisés film, megfűszerezve jópár fizikai komédiával. De ez a karácsony filmeknél talán megbocsátható.

Érdekesség: készült belőle második rész is, más szereplőkkel.

Yolki [Karácsonyfák] (orosz, 2010)

Sztori: Egy kislány lebukik társai előtt, mert folyamatosan hazudik édesapjáról. Mentve a menthetőt azt hazudja, hogy ő Medvedev orosz elnök lánya. Viszont, hogy ezt bebizonyítsa, be kellene mondatni vele egy üzenetet az újévi beszédében. A kislány barátja nem hagyja annyiban és megpróbál neki segíteni. Mindezt a "hat kézfogásos" elméletre alapozva. Ebben a kerettörténetben ismerjük meg az ország különböző részen élő embereknek a történetét, akik tudtukon kívül részesei lesznek ennek a láncnak.

Érdekesség: Timur Bekmambetov producerkedése alatt készült film, amely Oroszországban film franchise-ot indított útjára. Már három folytatás is készült belőle, ritka módon egyre növekvő mozilátogatottsággal (a legutóbbi részt leszámítva). Ettől függetlenül az ötödik rész már nemzetközi finanszírozással készülne el.

Karácsonyi álmok (lengyel, 2011)

Sztori: Karácsonyi készülődésben három család történetét ismerhetjük meg. Egyik történetszál egy kisfiát egyedül nevelő rádiósé. A fiú elhatározza, hogy barátnőt szerez apjának. A másik egy öngyilkosságra készülő férfiről szól, aki egy megvilágosult pillanata után igazi karácsonyt próbál szervezni a családjának. A harmadik történet pedig egy árva kislányról szól, aki családot próbál keresni.

Vélemény: A három fő történetet több mellékszereplő története kapcsolja össze. Lényegében az Igazából szerelem lengyel változata. Igaz, ez film inkább dramedy. Mindenképp kellemes kikapcsolódás. Egyetlen negatívum a filmben, hogy a háttérzeneként szolgált két amerikai slágert (Somewhere over the rainbow ill. What the world needs) túlságosan sokszor adták le, a végefelé kissé idegesített.
A film két és fél millió nézőt csalogatott a lengyel mozipénztárakhoz. Egy hónapja bemutatott második rész pedig a legnézettebb lengyel vígjáték lett 1989 óta.

Egyáltalán nincs tradíciója a magyar karácsonyi film gyártásnak, de álljon itt mégis három példa:

Janika (1949)

Sztori: Polgár Gizi ismert magyar színésznő otthon, szűk körben ünnepli a karácsonyt. Szinházigazgatója egy új darabbal lepi meg őt, egy fiatal színdarabíró Janika című darabjával, amiben egy fiatal kamaszfiút kellene alakítania. Ellenkezik, de végül beadja a derekát és át is öltözik fiúruhába. Mikor viszont egyedül lesz, váratlanul betoppan hozzá a 15 éve Amerikába kiutazott férje. A férj, mikor őt fiúruhában meglátja, csak egyre tud gondolni: ő a "gyerek" apja.

Érdekesség: Az egyik társíró, Békeffy István a felesége, Turay Ida számára írta a filmet. Az egyik legismertebb tévés színpadi változat az 1989-es Játékszínbeli előadás, amelyben Turay Ida ismét szerepelt, ezúttal egy kisebb szerepben. Legutóbb a Karinthyban lehetett látni.

Illatszertár (1987)

Sztori: A történet két világháború között egy patikában, pontosabban "illatszertárban" játszódik karácsony előtt. A bolt vezetője egy névtelen levél alapján megtudja, hogy az egyik alkalmazottjával csalja a felesége. Mindeközben két másik alkalmazottja ki nem állhatja egymást, miközben egyikük rájön egy titokra, ami alapjában változtatja meg a helyzetet.

Érdekességek: László Miklós 1937-ben írt színdarabja három évvel később már filmes feldolgozást kapott Hollywoodban Saroküzlet címmel (ez közelíti legjobban a színdarabot az amerikai változatok közül), később musicalt is írtak belőle Judy Garlanddal és a 90-es években Tom Hanks-Meg Ryan-es vígjáték is készült belőle.
Itthon 1987-ben készült tévéjáték (értsd: nagyrészt egy stúdióban játszódik a tévéfilm). Főszerepben többek között Kern Adrással, Bodrogi Gyulával és Pap Verával.
Jelenleg a Centrál Színházban látható. Külön érdekesség, hogy Kern András ebben is szerepel, igaz ezúttal egy másik szerepben.

UPDATE: Az egyik amerikai talk-show múlt heti adásában romantikus filmekkel kapcsolatban hozta fel a műsorvezető ezt az alkotást példának. Ha tudni akarod a meghívott vendég (Quentin Tarantino!) reakcióját, megnézheted 5:05-től.

Isten pénze (1995)

Kakukktojás, hiszen filmes változata még nem készült, leszámítva a színházi közvetítést.

Sztori: Charles Dickens Karácsonyi énekének egy újabb, ezúttal musicales feldolgozása

Érdekesség: zenét Tolcsvay László, a szöveget Müller Péter "Sziámi" szerezte, a színdarabot pedig Müller Péter írta. Többek között jelenleg az Operettszínházban is látható a darab.

A filmek nézéséhez kellemes szórakozást kívánok, remélem mindenki talál kedvére valót a két poszt alapján.