Hamarosan folytatódik az MTVA kísérlete a közmédia-portfólió kialakítására. Azonban ezúttal radikális változás lesz. A korábban létrehozott (M3) vagy közeljövőben létrehozandó tematikus adók (M4 Sport, M5, M6), illetve átpozicionált adók (M2, Duna World) után egy magyar piacon is érdekes (érthetetlen?) döntésnek lehetünk tanúi: a közmédia-portfólió egy hírcsatornával bővül. Méghozzá úgy, hogy a legnézettebb csatornájukat pozicionálják át tematikus csatornává.
Elég bátor döntés, hiszen ez rövid távon biztos nézővesztéssel jár. A jelenlegi is folyó reklám kampány is többnyire a hírcsatornáról szól és szinte semmi az "újradefiniált" Duna TV-ről. Arról a csatornáról, amelynek ezentúl az lesz a feladata, hogy ugyanazokkal az M1-es produkciókkal visszacsábítsa a közmédiára a nézőket. Ahogy leírtam a legutóbbi sort, nem is tudom, sírjak-e vagy nevessek.
Legutóbb a Népszabadság megírta, hogy ha a portfólió esetében nézővesztés történik, az az MTVA vezetőjének állásba is kerülhet. Anno MTV elnökként hosszútávra tervezett, de amikor 2001-ben Orbán Viktor akkori miniszterelnök a rádióban nyilvánosan kritizálta az MTV-t, meginogott a széke. Nem sokkal később lemondott és meg sem állt az ausztrál magyar nagykövetségig, a köztévé pedig akkor egy 15 milliárd Ft-os tartozásig.
A közmédia az összevonással (a hatékonyság helyett) immár végérvényesen egy hatalmas vízfejjé vált. És senki nincs, aki ez ellen fel merne szólalni (most a vezetőket is beleértem), mert az biztos hogy hamarosan házon kívül találná magát. Ha mégsem tetszik neki vagy partszélre kerül és új kihívásokra várva lelép vagy a magyar közmédia közelében ad "hasznos" tanácsokat.
Kossuthkifli-vel vajon jön-e valami változás? Vagy ez a szokásos "4-5 évenként csináljuk egy nagy büdzséjű sorozatot"-hóbort a közmédiában?
És hogy mi lesz a jövő a Duna TV-n, az elsőszámú közcsatornán?
A szokásos főműsoridős M1-es tartalmak (Kékfény, Fapad, Munkaügyek, Fábry, Magyarország, szeretlek!) mellett jön a Kossuthkifli, amelynek ezúttal az lesz a feladata, hogy egy 6-7%-os csatorna helyett egy 3-4%-os csatornán kell jó nézettséget elérni, hogy igazolja: érdemes nagy költségvetésű magyar produkciókba fektetni. Hogy tényleg nagy reményeket táplálnak a sorozatba azt mutatja, hogy 816 milliós költségvetéssel a legdrágább magyar minisorozat lett. Legalábbis az elmúlt egy (talán két) évtizedben biztosan: a Szabó Magda könyvéből készült 2006-os Régimódi történet, amely egy hatrészes kosztümös mini volt 310-320 millió Ft-ba, a 2010-es Géniusz, az alkimista háromrészes sorozat 250 millió Ft-ba került.
Szabó László Zsolt nyilatkozta: a történelmi sorozattal a közmédia hosszú kihagyás után folytatja tévéfilmes hagyományait. Majd valaki szóljon neki, hogy van Média Mecenatúra program is, amelynek a támogatásából készült tévéfilmeket harmadik éve mutatják be a közcsatornákon (pld.: Szabadság-különjárat, A berni követ, Hőskeresők, A rajzoló). Mondjuk igaz, sem a közmédiában, sem a Mecenatúrán belül (ahol közmédiás vezetők is vannak) nem veszik figyelembe ezeket a produkciókat. A közmédiások azért, mert nagy részüket főműsoridőbe se rakják, a Médiatanács tagjai pedig azért, mert egy részüket lepasszolják vidéki tévéseknek legyártani, hogy este 23 óra után is legyen valami magyar tartalom az országos csatornán.
Hogy a Kossuthkifli lesz a közmédia Mad Men-je / Breaking Bad-je? Nem hiszem. Az előbb említett produkciók voltak az első tévésorozatok, amelyek az amerikai médiatérképre rakták a korábban csak filmarchívumokból élő AMC csatornát.
Ahhoz jóval tudatosabban felépített drámaosztálynak kellene működnie. Hívni külföldi tapasztalt szakembereket, akik segítik az itthoni tévés produkciókat. Az HBO Europe-nál vagy féltucat amerikai vagy nyugat-európai executive producer bábáskodik a különböző sorozatok helyi adaptációban vagy éppen a saját gyártásban, lásd a lengyeleknél A falka minit.
De a jelenlegi felhozatalt ismerve a Kossuthkifliról elmondható: csak egy pislákoló láng lesz a sötétségben.
