Csütörtökön (nekünk pénteken) a Pán Péter-musicalt fogják bemutatni élőben Allison Williams-sel (Girls) és Christopher Walken-nel. Tavaly ugyanekkor A muzsika hangját adták le. Erről az adásról készült kritikát olvashatjátok el most.
UPDATE: időközben a rövidebb, szerkesztett változata a sorozatjunkie-n is megjelent.
Ritka eset, amikor élő tévés musicalt mutatnak be. Mindent elmond arról, hogy mennyire ritka esemény ez, hogy a network tévék közül korábban a CBS sugárzott még 1957-ben élőben Broadway musicalt (egy Hamupipőke-adaptációt).
Az NBC az élő szórakoztatáshoz nyúlt vissza. Ők amúgy is élen járnak az élőben felvett műsorokkkal. Gondoljunk csak a SNL mellett a élő sorozatepizódokra is: Vészhelyzet, Az elnök emberei, Will & Grace vagy legutóbb a 30 Rock. Nyilván a csatorna biztosra akart menni, ezért is választott egy már ismert és sikeres musicalt (A muzsika hangja), a már hasonló műfajban bizonyított, de azóta elkaszált Smash tévésorozat producereit, valamint Maria szerepére az American Idol nyertes és azóta country világsztárrá vált Carrie Underwood-ot.
Maga az előadás nem a mozifilmet, hanem az eredeti Broadway-darabot vette alapul, így új dalokat is hallhattunk. A történetet nem fogom leírni, nyilván mindenki ismeri a sztorit. Inkább a szereposztásról ejtenék pár szót. Élő adás lévén szerepelt jónéhány, már Broadway-en is megfordult színész: Audra McDonald (Private Practice), Laura Benanti (Go On, Playboy Club), Christian Borle. Utóbbi a Smash-ből lehet ismerős, bár én őt a Legally Blonde musicalban láttam először. A Vonn Trapp-gyerekek esetében szintén jól sikerült a casting.
És el is érkeztünk az adás gyenge pontjához. A kapitányt alakító Stephen Moyer még-még hozta is a kötelezőt (nem volt rosszabb, mint a mozifilmes verzióban Christopher Plummer), de Carrie Underwood gyönyörű hangjával sem tudta felejtetni a színészi teljesítményét. Tudta a szövegét, de amikor kellett volna, lehetetlen volt valamifajta érzelmet leolvasni az arcáról. Meglehet, még akkor se tudott volna érzelmet kicsalni magából, ha Moyer átváltozk vámpír Bill Compton-ná és Maria nyakába harap. A két főszereplő között sem éreztem azt az idővel kialakult vonzalmat. Ezzel szemben a mellékszerepeket játszó Broadway színészek szinte lubickoltak a szerepükben.
Volt pár kisebb baki, de ezek pont megadták az élő műsor báját (például az elején a főszereplő megcsúszott a díszlethegyen, egy másik szereplő ruhájára ráléptek). Az elején volt csak egy-két pillanat, amikor hiányoltam a közönséget. Itt ez kivitelezhetetlen is lett volna, mivel tévéjátékszerűen közvetítették a műsort hét nagyobb díszlet között.
Nyilván órákat lehetne vitázni arról, hogy melyik a jobb választás. Színész inkább vagy énekes, esetleg színész-énekes, lásd itthon az Alföldi rendezte István, a király előadást. Az viszont tény, hogy a húzónév Carrie Underwood volt, ő köré építették a egészet, vele reklámozták a műsort. A számok a csatornát igazolták: teljes nézettségben 18,6 milló néző, ezzel a csatorna legnézettebb csütörtök estéje lett 2004 óta. Akkor egy bizonyos Frasier című szitkom utolsó részét adták.
Aki szerette a moziváltozatot, szerintem ebben sem fog csalódni Underwood színészi képessége ellenére. Csodaszép díszletek és jó koreográfia jellemezte az egész produkciót.
Maga a produkció nagy költségvetésű volt (9 millió dollár), de ilyen nézettséggel illetve merchandise termékekkel simán behozhatta az árát. Az NBC szórakoztató osztályának vezetőjéhez pedig egymás után kopogtattak a különböző musical-ek jogtulajdonosai. Végül idén a Pán Péter mellett döntöttek, így ismét egy élő Broadway darab kerül adásba most csütörtökön. Az évi szokásos Rudolph the Red-Nosed Reindeer és a Charlie Brown Christmas mellett.
